Augusztus elseje tájékán valami furcsa dolog történik a levegőben. A napok még hosszúak, de már érezni bennük egyfajta lankadtságot – mintha a nyár tudná, hogy hamarosan lejár a szerződése. A kelták ezt a pillanatot nevezték el Lughnasadh-nak (angolszász megfelelője a Lammas), és nem véletlenül pont ide, erre a köztes pontra tették az egyik legfontosabb ünnepüket.
Miért pont az aratás?
A név Lugh istentől ered, aki a kelta mitológiában a kézművesség, a fény és a jog istene volt. Elég beszédes, hogy pont ő adta a nevét egy olyan ünnepnek, ami alapvetően arról szól: learattad, amit elvetettél, nézd, ez az eredménye.
Ez nem egy sallangos „hála mindenért” típusú megemlékezés volt, hanem nagyon konkrét és földhözragadt esemény: az első learatott gabona ünnepe, amikor kiderült, lesz-e mit enni télen. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban tartották a nagy összejöveteleket és vásárokat is, ahol nem csak termést, hanem üzleteket, vitákat és házassági megállapodásokat is helyre tettek. Ilyenkor kötötték a próbaházasságokat is, ami elég jól mutatja, mennyire a gyakorlati, földi ügyek intézéséről szólt ez az ünnep.
Jellemző szimbólumok
A Lughnasadh képi világa szorosan követi ezt a gyakorlatias gondolkodást:
Búzakalász és kenyér – A legkézenfekvőbb jelkép, hiszen szó szerint erről szólt az ünnep: az első kenyér megsütése az új termésből.
Napkorong – A nyár teljében lévő, de már hanyatló nap jelképe.
Kör alakú formák – A ciklikusság, az évszakok forgásának megjelenítése, ami a kelta gondolkodásban amúgy is központi elem volt.
Milyen köveket válasszunk ehhez az ünnephez?
Ha ásványokban gondolkodunk, érdemes olyanokat keresni, amik ezt a „beérkezett bőség” érzést hordozzák:
Citrin – Gyakran hívják „kereskedő kövének”, a bőség és a napenergia társítása miatt kézenfekvő választás.
Tigrisszem – Földelő, stabilizáló hatású, ami jól passzol az aratás gyakorlatias, testközeli energiájához.
Borostyán – Bár technikailag nem ásvány, hanem megkövesedett gyanta, a nap és a föld kettős energiáját hordozza, ami pont ide illik.
Karneol – élénk narancsvörös színe és energikus, cselekvésre ösztönző hatása miatt jól passzol az aratás lendületéhez, amikor a munka gyümölcsét be kell takarítani.
Hol jön képbe a sárgaréz?
A sárgaréz meleg tónusú, arany-bronz árnyalata magától adja magát ehhez az ünnephez. Nem véletlenül nevezik néha „a nap fémének” – ötvözet lévén réz és cink kombinációja olyan fényt ad, ami a learatott gabonamező színére emlékeztet. Egy ilyen színvilágú ékszer nem szimbolikus túlzás, egyszerűen illik ehhez a szezonhoz.
Ünneplés a mai korban, modern köntösben
Itt jön a nehezebb rész, mert nyilván a legtöbben nem aratunk semmit augusztusban, legfeljebb a paradicsomot a balkonon. De az ünnep magja – a leltár készítése arról, mit értünk el – egyszerűen átültethető:
Kis házi számvetés – Nem kell nagy ceremónia, elég leülni és összeírni, mi az, amit az elmúlt fél évben „learattál” (egy projekt, egy szokás, egy nehéz beszélgetés, amit végre lezártál).
Asztaldísz természetes elemekből – Néhány kalász, egy citrin vagy tigrisszem darab, esetleg egy sárgaréz gyertyatartó.
Közös lakoma – Ez a rész szerencsére nem szükséges túlbonyolítani, a Lughnasadh egyszerűen jó ürügy lehet egy vacsorára a barátokkal.
Egy tárgy, ami emlékeztet
Egy ilyen energiájú ékszer – mondjuk egy citrinnel vagy tigrisszemmel díszített sárgaréz karkötő vagy fülbevaló – nem azért működik, mert „mágikus ereje van”, hanem mert napi szinten emlékeztet valamire. Minden alkalommal, amikor ránézel, eszedbe jut: van, amit learattál, és van, amit még csak most vetettél el. Ez a kettő együtt tulajdonképpen elég jó összefoglalása annak, miről is szól a Lughnasadh.

Ló szimbólum








