azaz rólam és a lámáról.
Horváth Luca vagyok, autodidakta módon tanultam az ékszerkészítést. Sokféle alapanyaggal kísérleteztem már az évek során, de végül maradt a sárgaréz, ez a főleg ipari felhasználásra szánt, könnyen kezelhető, arany színűn ragyogó fém ötvözet.
Számomra egyértelmű, hogy természetes anyagokkal dolgozom, amik nem jelentenek nagy terhet a környezetre sem. Sárgaréz ékszereim színes ásványokkal kombinálom, nehezen lennék meg színek nélkül. Kedvelem a természet formáinak sokaságát, igyekszem őket belerejteni a munkáimba is. Az ékszer számomra az önkifejezés elengedhetetlen eszköze, olyan stílust szerettem volna létrehozni, ami egyrészt nagyon az enyém, másrészt mások számára is szerethető, viselhető.
A lámáról: 2018 nyarán egy hétre egyedül maradtam az akkori munkahelyemen. Nem csak a munkatársaim mentek el nyaralni, hanem úgy tűnt, a vendégek is. Akkor már régóta tudtam, hogy kezdenem kell valamit a bennem felgyűlt kreatív energiáva, és végre volt időm gondolkodni, mit is szeretnék. Természetes anyagok, színek, réz. Ennyi volt az alap koncepció.
Van egy régi réz karperecem, amit egy indián fiútól kaptam egy vásárban tizenhat évesen. Gyönyörű indás mintával díszített, arra gondoltam, valami ilyesmit szeretnék én is, amiben van valami ősi, de mégse tűnik elavultnak a modern kori ember szemében sem. Ekkor jutott eszembe a láma. Ezt az állatot cca. 5000 éve háziasították Dél-Amerikában, 2018-ban pedig úgy tűnt, elég nagy divatja van a mainstreem kultúrában. Magában foglalta mindazt, amit szerettem volna az ékszerekben megvalósítani, az ősiséget és a pillanatnyi divatot. Azon a héten el is készült a logó első változata.
Innen indult ez az egész.